Emlékszem, amikor először láttam a Toy Story 3-at a moziban. Kevés olyan mese van, aminek a 2-ik, sőt, még a 3-ik része is sikeres lesz, de a Toy Story-nak még a 4-ik része is egészen tűrhető volt. A 3-ik részben óvodai udvari játékok és beltéri játékok szerepelnek, a korábbi epizódok hőseinek pedig ebben a számukra teljesen új kihívásokat rejtő környezetben kell helytállniuk.
Számomra nagyon szerethető a Toy Story, mert számos fontos üzenetet közvetít a gyerekek felé, többek között mondjuk a játékok tiszteletét. Sokszor látom akár saját ismerősi körben is, hogy a gyerekek nem kezelik a játékaikat megfelelő módon, nem becsülik őket. Itt persze nem a tárgyakról van szó, hiszen a mesével ellentétben nem kelnek azok életre, ha elfordítjuk a fejünket. Azonban az biztos, hogy a szülők minden esetben pénzt adnak ki értük, a gyerek pedig nem csak a negatív hajlamainak, de nemtörődömségének, az értékek ismeretének teljes hiányáról tesz tanúvallomást akkor, amikor szándékosan tönkretesz egy játékot. Ez a mese pedig épp erre hívja fel a figyelmet és teszi helyre a fejben lévő rossz gondolatokat.
Ahogy a benti játékokra is igaz, hogy sok gyerek nem törekszik az értékmegőrzésre, úgy igaz ez az óvodai udvari játékok használatára is. Különösen, ha valami nem a sajátunk, ha valamiért nem dolgoztunk meg, akkor azzal könnyű felelőtlenül bánni. Ma már annyi könnyebbsége van az intézményeknek, amikor új óvodai udvari játékok beépítésén gondolkodnak, hogy például a Faberland is olyan minőségi alapanyagokból készíti az óvodai udvari játékokat, hogy azok sokkal nehezebben amortizálódnak le.